Tisztelt Ünneplők, kedves Nagyváradiak!
164 évvel ezelőtt Pesten harminc hazaszerető, bátor fiatal, a Márciusi Ifjak, Petőfi, Vasvári, Jókai és Bulyovszki vezetésével elindították a forradalmat és a szabadságharcot. Másfél évig tartott a hősies küzdelem a társadalmi felemelkedésért és a nemzet szabadságáért, sokszoros túlerővel szemben. 1848-49 hősei hittek igazukban, összefogtak, és volt bátorságuk utolsó csepp vérükig harcolni igazságukért. Áldozatuk nem volt hiábavaló, mert megalapozták a nemzet és az ország későbbi felemelkedését. Tisztelet és hála hitükért és bátorságukért!
164 évvel később, hasonló gondokkal küzdve, itt állunk Nagyváradon, a Kőrős partján, Szacsvay Imre szobra előtt. Az áll a szobor talapzatán: „Csak egy tollvonás volt a bűne”. Tudjuk azonban, hogy ennél nagyobb volt a „bűne” az önkényuralom szemében: hosszú ideig töretlen hittel és bátorsággal harcolt a nemzet szabadságáért, majd az Országgyűlés jegyzőjeként, Kossuth eltökélt híveként, fogalmazta, aláírta és felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Hite és bátorsága máig példamutató az egész kárpát-medencei magyarság számára. Szacsvay Imre azonban nem egyedüli hőse Nagyváradon 1848-49-nek. A város Bihar vármegyével együtt már március 20-án csatlakozott a forradalomhoz. Beöthy Ödön, Hódossy Miklós, Lukács György, Szacsvay Imre és mások vezetésével nemzetőrök és önkéntesek ezreit küldték a harcmezőkre, hatalmas anyagi áldozatokat hoztak, döntő szerepet játszottak a forradalom és szabadságharc menetében. Külön kiemelendő, hogy meghatározó volt az összefogás a hazafias célok elérése érdekében. A politikusok és a pártok félre tették érdekellentéteiket. Hit, bátorság és összefogás, ez volt a siker titka.
Tisztelt Ünneplők! Ma is szabadságharcát vívja a kárpát-medencei magyarság. A mai Magyarország területén gazdasági szabadságharc folyik, az elcsatolt területeken élő nemzetrészek pedig önrendelkezési joguk kivívásáért küzdenek. A határokon átívelő nemzetegyesítésnek, az utódállamokban élő nemzetrészek megmaradását egyedül biztosító, teljes körű autonómiának, sok ellenzője van. Ma is túlerővel kell szembe néznünk, de a siker titka ma is a hit, a bátorság és az összefogás. Ma mások a körülmények, más eszközökkel lehet és kell harcolni, de ma is a szabadság és a megmaradás a tét. Mi lehet az iránytű, az igazodási pont, ebben a harcban? Én Szent Pál intelmét választottam, melyet az efezusiakhoz írt levelében fogalmazott meg: „Igyekezzetek megtartani a lélek egységét a béke kötelékével!” Ami igaz egy emberre vonatkoztatva, az igaz a hasonlóan gondolkodó emberek közösségeire is, igaz a családra és a nemzetre nézve egyaránt. Szent Pál intelme a Kárpát-medence mai magyarságához tehát így szól: Igyekezzetek megtartani a nemzet egységét a béke kötelékével! Mert egységben az erő. Ez az erő pedig hittel és bátorsággal párosulva csodákra lesz képes. Ezt az egységet keresztény módon a béke kötelékével kell megtartani. Ezt a köteléket azonban nem a megalkuvásból fonták. Ez a szimbolikus kötelék több szálból áll, az egyes szálak önmagukban is összetartó erőt jelentenek. Erősíteni kell tehát azokat a lelki és szellemi kötelékeket, melyek nemzetté tesznek minket! Ilyen a közös nyelv, az azonos kultúra, az együtt átélt történelmi múlt, 1100 évünk a Kárpát-medencében és a szolidaritás érzése egymás iránt. Félre kell tenni minden személyes vagy szűk csoportérdeket! Csak egy vezérelv van: a teljes magyar nemzet érdeke. Minden mást ennek kell alárendelni, mert mindenki csak ezen belül találhatja meg egyéni boldogulását. Nincs helye lokális, helyi érdekérvényesítésnek. A magyar nemzet egy és oszthatatlan. Minden magyar felelős minden magyarért. Valóra kell váltani az 1848. március 15-én megfogalmazott 12. pont követelését: Unió Erdéllyel! A XXI. század elején ez az Unió már a teljes Kárpát-medencére vonatkozik európai kereteken belül. Ez formailag részben már megvalósult, de tartalmilag még messze nem! A jognak asztalánál még nem mindenki foglal helyet. Az elcsatolt területeken élő nemzetrészek nem teljes jogú állampolgárai az utódállamoknak, pedig őket is megilleti az önrendelkezés joga. Ez a jog nem a területükön élő más nemzetek, az úgynevezett többségi nemzetek jogaiból származik. Ez a jog abból a tényből fakad, hogy elődeik ott születtek, falvakat, városokat építettek fel, kulturális intézményeket hoztak létre, és életük árán is megvédték szülőföldjüket. Tehát teljes mértékben egyenlők a velük együtt élő más nemzetekkel. Valamennyien őseiktől örökölték jogaikat. Ezen örökölt jogok érvényesítéséért folyik ma a harc, a küzdelem. Ezt kell megértetni, elfogadtatni a Kárpát-medencében élő társnemzetekkel, románokkal, szerbekkel, szlovákokkal és másokkal. Ebből fakad a teljes körű autonómia iránti igény, a személyi elvű, a kulturális és a területi autonómia követelése.
Kedves Nagyváradiak! Tudom, hogy a mindennapi gondok között nem könnyű megfogadni és követni a fenti gondolatokat. Mindazonáltal tiszta szívemből kívánom Önöknek, hogy közös küzdelmünk eredményeként mielőbb teljes és boldog életet éljenek itt, a Sebes Kőrös partján, Szent László városában. Éljenek teljes életet magyarként, őrizzék és adják tovább gyermekeiknek őseik nyelvét és kultúráját. Éljenek harmóniában az itt élő többi nemzettel, de soha ne adják fel őseiktől öröklött jogaik érvényesítését. Soha ne feledjék: bennünk és általunk születik meg a jövendő.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
2012. március 15.
Csóti György
Módosítás: ( 2013. május 22. szerda, 11:32 )