– Napirend előtti felszólalás –
Köszönöm a szót, Elnök úr! Tisztelt Ház!
Május 8-án megalakult a Nemzeti Összetartozás Bizottság Autonómia Albizottsága, paritásos alapon, négy kormánypárti, három ellenzéki és egy független képviselővel. Ezt a lépést alapvető nemzetpolitikai okok indokolták. Mára ugyanis nyilvánvalóvá vált minden határon túli magyar politikai szervezet számára, hogy az elszakított területeken élő nemzetrészek megmaradásának és fejlődésének egyetlen garanciája a tényleges és teljes körű autonómia biztosítása. Ez az állítás két szempontból is igazolható. Hivatalos statisztikák alapján, a trianoni békediktátum óta eltelt kilenc évtized alatt az elcsatolt területeken élő magyar nemzetrészek számaránya a teljes lakossághoz viszonyítva a
Felvidéken 30 %-ról 10 %-ra,
Kárpátalján 31 %-ról 12 %-ra,
Erdélyben 32 %-ról 20 %-ra,
Délvidéken 28 %-ról 14 %-ra csökkent.
A húsz-huszonkét évvel ezelőtti rendszerváltozások, a parlamentáris demokrácia bevezetése és a transzatlanti integráció kiterjesztése térségünkre, nem hozott változást. 1991 és 2001 között több mint 300 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. A harmadik évezred első évtizede sem hozott változást, ez a tendencia folytatódott, a pontos adatok még nem ismeretesek.
A fenti állítás másik igazolásául a szomszédos országok elmúlt években folytatott kisebbségpolitikájának elemzése szolgál. Példaként nézzük meg, mi történt a közelmúltban Romániában. Általánosságban megállapítható, a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában, olcsó ígérgetésekkel, koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból, jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösség felé. Amint nincs rájuk szükség, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Bármennyire igyekeznek sokan szőnyeg alá söpörni, létezik „megoldatlan magyar kérdés” Európában. A Lajtától nyugatra és a Kárpátoktól északra, számos helyen megoldották az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét személyi elvű, kulturális vagy területi autonómia biztosításával. Világossá kell tenni, hogy az őshonos magyar nemzeti közösségeknek is alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódállamokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kultúrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol ma élnek. Joguk van nemzeti identitásuk megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni.
E felismerés hozta létre 2005-ben Tőkés László vezetésével a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsot, melynek munkájában ma már valamennyi számottevő határon túli magyar politikai szervezet részt vesz. A Tanács 2011. március elsején Brüsszelben tartott ülésén három mondatos zárónyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat megállapítja, hogy a mai Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek fennmaradásának és fejlődésének egyedüli garanciája a tényleges és teljes autonómia biztosítása:
– kijelenti, minden törvényes eszközt felhasználnak, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt szerezzenek,
– leszögezi, hogy a magyar kérdés ilyen megoldása Európa stabilitása szempontjából elengedhetetlen.
A Kárpát-medencében tehát létrejött a politikai akarat a nemzeti autonómia megteremtésére. Különböző, részben érthető, okok miatt azonban nem mindenhol van ehhez bátorság, kellő elszántság. Nincs megfelelő nemzetközi támogatottság sem. Mindez azonban megteremthető. Ha meg akarjuk őrizni nemzeti létünket, meg is kell teremteni. A mai magyar kormányban megvan a szándék ennek megvalósításához. A Magyar Országgyűlésnek is, a 2010-es kitűnő nemzetpolitikai kezdet után, hozzá kell járulnia ehhez a munkához. Ennek motorja kíván lenni az Autonómia Albizottság. Munkánk támogatásához, pártállástól függetlenül, kérem valamennyi képviselőtársam támogatását!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Módosítás: ( 2012. június 11. hétfő, 12:37 )