Kategória: JOGVÉDELEM

2018. november 22-23.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet tevékenységének egyik alappillére a tudományos tevékenység, melynek keretei között 2013 óta szervezi  a kisebbségvédelemmel és a partnerek tevékenységével, valamint az aktuális kérdésekkel foglalkozó konferenciáit. Idén is sor került e hagyomány folytatására a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Dísztermében 2018. november 22-én és 23-án. A tavalyi évhez hasonlóan online közvetítésre is sor került, melynek anyagát utólag is vissza lehet nézni honlapunkon.

Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott: a konferencia célja az, hogy neves előadók, magas rangú tisztségviselők bemutassák a legújabb fejleményeket a kisebbségi jogvédelem területén, valamint, hogy sor kerüljön a nemzeti kisebbségeket érintő szakmai tapasztalatcserére és egyeztetésre.

Bándi Gyula professzor, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztos helyettese, aki egyben a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány kuratóriumának elnöke, tanszékvezető egyetemi tanár, örömét fejezte ki, hogy részese lehet a jogvédelmi intézkedések elősegítésének. „Öröm egy ilyen alapítvány kuratóriumában ülni, amikor olyan ügyekről és kérdésekről születnek döntések, amit tudunk támogatni” – fogalmazott.

A megnyitó után Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója Beke István és Szőcs Zoltán koncepciós perének részleteit mutatta be a hallgatóságnak. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy Ceausescu szelleme ismét jelen van Romániában. A két fiatalembert ugyanis elsőfokon még felmentették, azonban másodfokon koholt vádak alapján 5-5 év börtönbüntetésre ítélték, úgy hogy az ügyészség a tárgyalás utolsó pillanataiban indítványozta a vád besorolásának megváltoztatását közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre, melyre a védelemnek nem volt lehetősége érdemben se felkészülni, se reagálni. Ez pedig az alapvető emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése.

A Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai, Antal Eszter és Benda Vivien az Intézet tevékenységet mutatták be, valamint beszámolták az idei év eseményeiről. Előbbi kapcsán hangsúlyozták, hogy immár hatodik éve működik az Intézet, majd felvázolták annak négy alappillérét, melyek a következők: jogsegélyszolgálati tevékenység, tudományos tevékenység, fiatal jogászok, szakemberek képzése, valamint a különböző nemzetközi, uniós fórumokon való részvétel. Elmondták, hogy jelenleg 15 partnerrel van állandó jogsegélyszolgálati tevékenységről szóló szerződés, számos alkalommal támogattak peres ügyeket, dokumentációs tevékenységet. 2018-ban a Kisebbségi Jogvédő Intézet több szabadegyetemen, rendezvényen is képviseltette magát, úgy mint a Martosi Szabadegyetem, a Gömbaszögi Nyári Tábor, a Bálványosi Szabadegyetem vagy a Magyar Ifjúsági Konferencia. Emellett – hasonlóan az elmúlt évekhez – az Intézet idén is nyári egyetemeket szervezett a fiatal külhoni jogászhallgatóknak (Kisebbségvédelem Európában, Alumni Nyári Egyetem). Előadásuk végén a 2018-as évüket összefoglaló kisfilmet vetítettek le a hallgatóságnak.

Ezt követően Benda Vivien, Wágner Tamás Zoltán és Dabis Attila, a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai tartottak közös előadást „A közvetlen demokrácia európai útjai, különös tekintettel az európai polgári kezdeményezésre” címmel. Ennek során Benda Vivien a közvetlen demokráciáról, a politikai jogokról, a részvételi jogokról, a demokrácia és az Európai Unió kapcsolatáról, valamint a politikai részvétel uniós lehetőségeiről beszélt. Wágner Tamás Zoltán a Minority Safepack európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről, annak jogi hátteréről, a javaslatcsomagról, valamint a várható további lépésekről tartott előadást. Dabis Attila a Székely Nemzeti Tanács által elindított európai polgári kezdeményezésről beszélt, rámutatva arra, hogy az EU kohéziós politikájának kiemelt figyelemmel kellene kezelnie azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi tulajdonságaik (nemzeti régiók) különböztetik meg az őket körülvevő régióktól.

Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója előadásában elsőként a nemzetpolitika fogalmát járta körül, majd rátért a nemzeti kisebbségek céljaira. Utóbbi tekintetében hangsúlyozta, hogy a fő cél a reprodukció (megmaradás). Ezt követően a kisebbségvédelem gyakorlati kérdéseire tért rá, különösen arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon miért védjük a kisebbségeket. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ez közel sem egyértelmű, hiszen sok esetben a többség védelmének szükségességéről beszélnek. A kisebbségvédelemnek helyi szinten, az adott állam politikai porondján, valamint nemzetközi porondon kell megvalósulnia. Utóbbi tekintetében elsősorban az ENSZ-et, EU-t (EP) és az Európa Tanácsot kell megemlíteni. Ugyanakkor emellett fontos az adott állam többségének érzékennyé tétele is pl: autonómia-tervek benyújtása, többségi nyelven való tájékoztatás. E téren meglátása szerint nem állunk jól. Szomorúan jegyezte meg, hogy a külhoni régiókban alacsony a választási részvétel, politikai apátia uralkodik. Végezetül hangsúlyozta, hogy a siker rajtunk is múlik.

Ezt követően sor került az Európa Érem átadására, amelyet 2000-ben Molnár Pál újságíró alapított. Idén a díjat Bata János, vajdasági újságíró vehette át Konrad Sutarskitól, aki a tavalyi díjazott volt. A díjazott laudációját Molnár Pál, a Balassi Kard elnöke tartotta meg.

Varga Zs. András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, prodékán a „Szuverenitás, identitás és autonómiák a magyar közjogban” címmel tartotta meg előadását, amelyben a többségi nemzet és a jog kapcsolatára tért ki részletesebben. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a jog mindig kapcsolódik valamilyen formában a nemzethez. Ez a kapcsolódás elválaszthatatlan, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást.” Ezt követően azt vizsgálta, hogy vajon milyen szintű jogi védelem kell ahhoz, hogy egy nemzet létezzen – kell-e ehhez közjog, vagy bármilyen más eszközzel tudjuk-e ezt biztosítani. Álláspontja szerint a szuverenitást az autonómia nem veszélyezteti, ez ténylegesen is igazolható pl: történelmi Magyarország.

Szili Katalin miniszterelnöki megbízott előadásában arra kereste a választ, hogy vajon az EU mennyire szolidáris az őshonos kisebbségekkel. Varga Zs. András gondolataihoz csatlakozva kiemelte, hogy az autonómia, a kollektív jogok nem állnak ellentétben a nemzetállam fogalmával. Ennek negatív példáját szolgáltatja a román alkotmány, a pozitívot pedig a magyar Alaptörvény. Ez utóbbi ugyanis kimondja, hogy a nemzetiségek államalkotó tényezők. Megjegyezte, hogy ezt a kérdést az EU igyekszik áttolni az Európa Tanácshoz, hogy az foglalkozzon vele. Szerencsére az utóbbi időben változás figyelhető meg, ennek kapcsán utalt a Minority Safepack, valamint a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésre. Mindez pedig igencsak elkel, hiszen több szomszédos országban a kollektív jogokat nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik, például: Beke-Szőcs ügy, kárpátaljai magyarok. Ezt követően az Európa Tanács, valamint az Európai Parlament keretében elfogadott dokumentumokról beszélt, külön kiemelve a Csáky- és Nagy-jelentés nyomán elfogadott határozatokat. Hangsúlyozta továbbá, hogy az őshonos és a bevándorló kisebbségeket élesen el kell határolni egymástól. E területen többek között az a feladatunk, hogy a nemzetközi intézményrendszert tematizáljuk, a jogsérelmeket bemutassuk, a tagállami ellenállást minimalizáljuk, valamint érjük el, hogy kötelező erejű szabályok szülessenek az EU-ban a kisebbségvédelemmel kapcsolatban.

Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezető igazgatója elsőként a szervezetük tevékenységét, céljait mutatta be. Hangsúlyozta, hogy habár Románia számos kisebbségvédelmi jogszabályt fogadott el, illetve több ilyen irányú nemzetközi szerződés részese, a kisebbségvédelem gyakorlati megvalósulása több esetben is kívánnivalót hagy maga után. Ennek kapcsán példaként hozta fel, hogy amikor Marosvásárhelyen elkezdtek dolgozni, akkor a településen szinte alig volt magyar felirat. Szerencsére ezen a helyzeten azóta részben sikerült változtatni. Ezt követően a konkrét ügyeikről beszélt, melynek során többek között bemutatta a kétnyelvű utcanévtáblákért indított stratégiai pereket, valamint az iskolai nyelvi tájképért indított pereket.

Bethlendi András ügyvéd, az AGFI munkatársa előadásában a Nyelvi Charta és a Keretegyezmény romániai betartásáról készült szakértői és tanácsadói jelentések összehasonlító elemzésével foglalkozott. Kiemelte, hogy míg a Tanácsadó Bizottság a Charta esetében nem, addig a Keretegyezmény tekintetében találkozott a magyar kisebbséggel. Nem meglepő tehát, hogy mindez a végső dokumentumokban is tükröződik: a Charta ugyanis pozitívabb képet fest az erdélyi magyarság helyzetéről, mint a Keretegyezmény. Ugyanakkor előbbi sokkal konkrétabb javaslatokat fogalmaz meg. Ezt követően munkatársa, Ilyés Zsolt szólalt fel, aki előadásában az Apáczai Csere János Elméleti Líceum Képzőművészeti Osztályáról, illetve a Líceum bírósági ügyét mutatta be.

Imre Miklós, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatástudományi Kar Közjogi Intézetének vezetője előadásában arról beszélt, hogy az Európai Bizottság a számára kényelmetlen ügyekben nem foglal állást, húzza az időt. Ennek kapcsán beszámolt a KJI-nak a szlovák kárpótlási törvény és az erdélyi restitúció tekintetében megtett lépéseiről. Kijelentette, hogy míg előbbi esetben konkrét jogsértésről van szó, addig a másik ügyben a hatóságok joggyakorlata minősül jogsértésnek. Ezt követően röviden az Európai Bizottságnak a szlovák kárpótlási ügyben adott válaszait elemezte.

Korom Ágoston, az NKE ÁKK tanársegéde jelezte, hogy a szlovák kárpótlási törvény és az erdélyi restitúció esetét a készülő, az Európai Parlamentnek benyújtásra kerülő petícióban egybeveszik. Hozzátette, hogy valószínű, hogy az Európai Bizottság az erdélyi restitúció kapcsán is a tagállami bíróságok előtti eljárást fogja szorgalmazni. Éppen ezért el kell érni, hogy ezek az ügyek az Európai Unió Bírósága elé kerüljenek.

Csáky Pál európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament Petíciós Bizottságának alelnöke az intézmény előtt felmerült, kisebbségvédelemmel kapcsolatos ügyeket mutatta be, külön kitérve a kétnyelvű vasúti táblák és a kolozsvári helységnévtábla tekintetében elért sikerekre. Ezek kapcsán megjegyezte, hogy habár ezek apró részsikerek, de azt mutatják, hogy az úton végig kell menni. Mindezek mellett beszámolt még többek között a Vereknyei szemétlerakó, valamint a párkányi hulladékégető ügyéről, illetve a Benes dekrétumok kapcsán benyújtott 2 petícióról is.

Az első nap előadásainak sorát Szalay Gábor, fiatal kassai ügyvédjelölt zárta, aki a szlovákiai kisebbségvédelem mai állapotát mutatta be. Ennek során kitért az államnyelvtörvényre, a nyelvhasználat kérdésére, valamint a vasúti kétnyelvűség terén elért sikerre és a Pered ügyre. Kiemelte, hogy az autonómia kérdése nincs igazán napirenden, aminek politikai és gyakorlati okai egyaránt vannak pl: a magyar közösség területi elhelyezkedése.

A második nap első előadását Matijević Olivér (HMDK) tartotta, aki kiemelten foglalkozott a horvátországi népszavazás kérdésével. Elmondta, hogy Horvátországban nem írnak ki népszavazást a horvát alkotmány módosításáról, azon belül a kisebbségi parlamenti képviselők számának és jogainak korlátozásáról, ugyanis A nép dönt nevű civil kezdeményezésnek nem sikerült összegyűjtenie a referendum kiírásához szükséges szavazatokat. Az említett egyesület az alkotmány 72. cikkelyének módosítását kezdeményezte azzal a céllal, hogy csökkentse a parlamenti képviselők számát a horvát nemzetgyűlésben, valamint a nemzetiségi kisebbségi képviselők számát, továbbá korlátozza a nemzetiségi kisebbségi képviselők jogait úgy, hogy azok ne szavazhassanak a költségvetésről, illetve a kormány megalakulásáról.

Gorzó Klaudia és Kajla Brigitta, a KMNE munkatársai elsőként a szervezet tevékenységeit és céljait mutatták be. Ezt követően a kárpátaljai helyzetet elemezték, melynek kapcsán kiemelték, hogy Ukrajnában az elmúlt 2 év során komoly visszalépés történt, elegendő csak az oktatási törvényre vagy a készülő nyelvtörvényre utalni. Amennyiben ez utóbbit elfogadják, akkor többek között megszűnik az anyanyelvű felvételi vizsga, a törvény és helyhatósági szervek üléseit csak ukránul lehet majd lefolytatni, valamint felállítanak egy nyelvcsendőrséget, ami a nyelvtörvény betartását felügyelné. Előadásuk második felében a jogsegélyszolgálatukhoz fordult személyek ügyeiről számoltak be.

Tóth Tünde, az Itt Magyarul Is jogásza kiemelte, hogy a szervezet több mint 5 évvel ezelőtt indult azzal a céllal, hogy feltérképezzék, hogy mely szervekhez lehet magyarul is fordulni (jelenleg közel 1000 ilyen intézmény van). Jogsegélyszolgálatuk 2015-től van. A személyes megkeresések mellett email-en és facebook-on is érdeklődnek náluk. Emellett tájékoztató cikkeket adnak közre a honlapjukon, illetve a karpatalja.ma-n pl: határátlépések során történő motozások, szubvenció. A jelenlegi helyzetet elemezve kiemelte, hogy az utóbbi időben a kárpátaljai magyar újságírókat, közéleti szereplőket vegzálják a határon. Ezeket pedig az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) kezdeményezi egy lista alapján. Azt, hogy ez a lista honnan van, azt nem tudni. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy aki magyar útlevéllel lépi át a határt, azt megbüntetik, és ha befizeti a bírságot, akkor bekerül a listába.

Szekeres Klaudia ügyvédnő (Fórum Kisebbségkutató Intézet) előadásában arról beszélt, hogy havonta 6-7 kérdést kapnak kisebbségi ügyekben, ezek 70%-a állampolgársággal kapcsolatos, a maradék nyelvhasználatot érint. Kiemelte, hogy alkotmányjogi panaszuk van az alkotmánybíróságnál a kettősállampolgárság ügyében. Beszámolt arról, hogy munkatársuk, Fiala János összehasonlító elemzést készített a Charta, illetve a Keretegyezménnyel összhangban benyújtott jelentések kapcsán. Felhívta egy friss hírre is a figyelmet: Pallér Péter ügyére. Őt tudtán kívül fosztották meg szlovák állampolgárságától, állandó lakcímét is törölték, így nem szerepelt a választói jegyzékben és nem adhatta le voksát sem az önkormányzati választásokon. Minderről csupán a szavazóhelyiségben értesült, amikor hiába keresték nevét a választói jegyzékben. Mindezek mellett említést tett a frissen megalakult Terminológia Bizottságról, mely szlovák jogszabályokat, szakkifejezéseket ültet át kisebbségi nyelvekre, hosszú ideje fennálló hiányosságokat orvosolva ezzel. Végezetül beszámolt a Pered ügy jelenlegi állásáról, ami továbbra is megoldatlan.

Szinek János, a SZAKC jogásza röviden bemutatta a szervezetük létrejöttét, működését és felépítését. Ezt követően a jogsegélyszolgálatukról számolt be, melynek kapcsán kiemelte, hogy egyre kevésbé hajlandóak az adataikat megadni. Előadása során egy sajátos esetről is beszámolt, ahol egy -ová vezetéknevű hölgyről volt szó, aki Magyarországra költözött és itt magyar állampolgárként megházasodott. Azonban nem tudja rendezni a helyzetét Szlovákiában, mivel akkor elvesztené a szlovák állampolgárságát. Emiatt 2 különböző státusszal rendelkezik a 2 országban. Azt is megemlítette, hogy egyre komolyabb problémát jelent az utóbbi időben, hogy egyre többen hagyják el a magyarok Szlovákiát, s költöznek Magyarországra. Ez több gyakorlati problémát is felvet pl: lakcímkártya igénylés, tartózkodási hely.

Nagy Tibor, érsekújvári ügyvéd elsőként az állampolgársági ügyeiről számolt be. Ennek kapcsán kiemelte, hogy három ügyfele van, ebből kettőnél az alkotmánybírósági panaszt már elutasították. Készítik elő a nemzetközi beadványokat. Emellett arról is tájékoztatott, hogy a Benes-dekrétumok tekintetében precedens ügyet tervez. Előadása második felében a nevesítetlen földek kérdését elemezte. Ugyanis a nyilvántartott földek 18%-a ebbe a kategóriába tartozik. Arra figyelmeztetett, hogy már több olyan kezdeményezés és törvény is volt, mely ezeket a földeket meghatározott idő után állami tulajdonba helyezte volna. Szerencsére ezt az Alkotmánybíróság megakadályozta. Kiemelte, hogy Magyarországról többen is érdeklődtek nála az ott maradt földjeik után.

Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat ügyvezető igazgatója idei évi tevékenységüket mutatta be, majd rátért a szervezetük tevékenységi körének felvázolására, melyek a következők: a megelőzés (iskolásoknak tartanak felvilágosítást), a monitorizálás (jogsértések figyelése), a tájékoztatás és maga az eljárás. Beszámolójában külön kitért a benyújtott panaszok bemutatására is.

Takács Kató Katalin ügyvédnő, a Jogaink egyesület munkatársa hangsúlyozta, hogy Sepsiszentgyörgyön példás kétnyelvűség van. Emellett beszámolt arról, hogy szervezetük idén lett 5 éves, s csapatuk tovább bővült: sok kolozsvári egyetemista csatlakozott hozzájuk. Mindez örömteli, ugyanis egyesületük célcsoportja a jövő nemzedéke, azaz a fiatalok. Céljuk az erdélyi magyar közösség jogvédelme, melyet előadásokkal, jogi osztályfőnöki órákkal, jogi fórumok megszervezésével, jogsegélyszolgálat működtetésével próbálnak megvalósítani.

Kincses Előd ügyvéd előadása első felében Tőkés László európai parlamenti képviselő két folyamatban levő peréről számolt be. Ezek közül az egyik a hírhedt kitűntetés visszavonás, amely továbbra is megoldatlan. A Fekete Március ügy kapcsán jelezte, hogy ezt az Emberi Jogok Európai Bírósága elé akarják vinni. Sajnálatát fejezte ki, hogy a jogállamisági monitoringok csak a korrupciót róják fel, s az igazságszolgáltatási anomáliákat nem említik meg.

Buckó György, szabadkai ügyvéd elsőként az Újvidéki Jogi Kar ügyét ismertette, benne a legfrissebb fejleményekkel. Kiemelte, hogy a Jogi Kar keresetét a Semmítőszék elmeszelte. A szerb B2-es nyelvvizsga előírás kapcsán született ítéletben a bíróság megállapította a jogsértést, de úgy, hogy a felvételi vizsgába be kell építeni a nyelvvizsgát mindenkinek. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. Éppen ezért mindenképpen fellebbezni kell. Ezt követően a vagyonvisszaszármaztatásról beszélt. Ennek kapcsán a hallgatóságot arról tájékoztatta, hogy a folyamat akadozik. Az üzlethelyiségeket nagyrészt visszaszolgáltatták. Most a földek vannak napirenden, ahol rengeteg a magyarországi kérelmező. Olyan eset is előfordult, hogy az 1946-os Népbizottság által kinyilvánított, s az akkori bíróság által jóváhagyott ítéletet tekintettek jogalapnak egy vagyonvisszaszármaztatási kérelem elutasításához. Emellett a magyarországi kérelmezőket azzal utasítják el, hogy egy magyar-jugoszláv nemzetközi szerződés alapján Magyarország lemondott minden vagyonjogi igényről.

Szilágyi Miklós, óbecsei ügyvéd elsőként néhány, a saját irodájában megjelenő problémát mutatott be a hallgatóságnak – mint például, hogy az egyes hivatalokban, ahol hivatalos a magyar nyelv, nem fogadják el a magyar nyelvű dokumentumokat. Ezt követően a betelepítések kérdésével foglalkozott, melynek kapcsán hangsúlyozta, hogy már több éve folyik a koszovói romák betelepítése vajdasági falvakba, ahol hihetetlen mennyiségű gonddal jár a befogadásuk. Eddig 24 községnek küldött ki kérdőíveket, amelyekben több mint 30 kérdés szerepel. Az adatok feldolgozás alatt vannak, de elmondható, hogy általában véve pozitív és határidőben elküldött válaszokat kapott. Maguk a válaszok azonban már közel sem kedvezőek, mivel megállapítható, hogy tényleg sok roma helyezkedett el a vajdasági településeken. Az ügyben további kérdőívek kiküldése várható, majd az adatok összegzése után egy tanulmány készül. Ifj. Szalma János ügyében arról tájékoztatott, hogy folyamatban van a požarevaci Alapfokú Bíróság bírónője elleni büntető eljárás a nyelvi jogok semmibevétele miatt. A Brantner ügyben pedig a cég törvényellenes magatartása ellen szólalt fel, ahol tényleges lépéseket várt az oldalukról. Ezt követően jelentkezett nála a cég ügyvédje, akinek röviden megírta a problémát, és előtérbe helyezett egy büntetőfeljelentést is amennyiben nem lépnek. Viszont arra már nem jelentkezett az ügyvéd. Így még egy levelet intézett hozzájuk, de még arra sem válaszoltak, attól viszont nem múlt el olyan hosszú idő.

A VMJE képviseletében Miavec Attila temerini ügyvéd vett részt a konferencián. A korábban már említett Újvidéki Jogi Kar ügyével kapcsolatban megjegyezte, hogy tavaly három magyar elsős volt az egyetemen jogász szakán. Jogsegélyszolgálati tevékenységére térve arról számolt be, hogy ebben az esztendőben Temerinben magyarverés ügyében nem keresték fel, s nem is hallott ilyen esetekről. Inkább jogszabályértelmezési kérdések merültek fel, mint például magyar nyelvű cégfelirat. Végezetül megemlítette, hogy neki is vannak vagyonvisszaszármaztatási ügyei, az érintettek mind magyar állampolgárok. Ezek az ügyek azonban sajnos állnak.

Bozóki Antal, nyugalmazott újvidéki ügyvéd beszámolt arról, hogy nemrég megjelent a Háborús bűnösség terhe című könyve. Ezt követően konkrét kisebbségvédelmi kérdésekre tért ki. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a magyar kisebbség kapja a legkevesebb támogatást, a magyarországi támogatások nélkül a magyar intézményrendszer összeomlana. Szomorúan jegyezte meg, hogy a Vajdaságban a Kárpát-medence többi magyarlakta régiójával szemben nincs magyar civil szervezet. A vagyonvisszaszármaztatás kapcsán pedig azt hangsúlyozta, hogy Szerbia és Magyarország között reciprocitás van. Hozzátette, hogy több szerb ügyfele is volt, aki Magyarországtól kárpótlást kapott. Szerinte mihamarabb összesítést kellene készíteni az eddigi ügyekről. A kollektív bűnösség (Csurog, Zsablya, Mozsor) tekintetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerb bocsánatkérés elmaradt (csak főhajtás volt), s a tárgykörben született szerb kormányhatározat csak formálisan ugyan eltörölte ezt, de csak a jövőre nézve.

Az előadások sorát Szilágyi István, a Romániai Magyar Jogvédő Egyesület elnöke zárta, aki a Dan Tanasa perek kapcsán készített dokumentációról számolt be a hallgatóságnak. Hangsúlyozta, hogy 2014-től Dan Tanasa perek tucatjait indította el a magyar önkormányzatokkal szemben a székely zászlók és a magyar feliratok (pl: községháza, városháza) miatt. Dokumentációjában ezeket a konkrét ügyeket dolgozta fel, válaszokat és megoldást keresve. Ennek során áttekintették a felperes (Dan Tanasa) és az alperesek (polgármesterek) érveit, valamint a bírósági ítéleteket.

A nap záróakkordjaként Péterfi Dénes az Erdélyi Jogász című magazinról szólt pár szót: elmondta, hogy mozgalmuk egyik célkitűzése a jogi magazin folytonos megjelentetése, hogy a már meglévő publikációkkal együtt még színesebbé tegyék az erdélyi jogászi élet mindennapjait, majd pedig a Jogi fogalomtár című könyvét mutatta be a hallgatóságnak.

 

Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója a konferencia végén köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik jelenlétükkel emelték az esemény színvonalát, és az alábbi gondolattal  zárta a napot: „Nem adhatjuk fel a harcot, ami nyelvünk használatáért folyik! Hálás köszönet mindazoknak, akik ebben a harcban részt vesznek. Ne hagyjuk nyelvünket támadni, ne hagyjuk nyelvünket elveszni!” Végszóként jelezte, hogy december 14-én a Kisebbségi Jogvédő Intézet konferenciát tart a Beke-Szőcs ügyben.

 

A beszámoló elkészítése során a Felvidék.ma cikkei is felhasználásra kerültek