Hónap: 2012 június

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz) felszólalása az Országgyűlésben:

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Ház! 2004-ben nem 12, hanem 13 ország csatlakozott volna az Európai Unióhoz. Ha nincs a milosevicsi agresszió, ha Milosevics csapatai nem támadják meg Horvátországot – és zárójelben mondom, Szlovéniát, csak ez egy másik történet -, akkor együtt csatlakoztunk volna az Európai Unióhoz.

De Horvátországhoz sajnos a sors a következő években sem volt nagyon kegyes, mert a honvédő háború elemzése, téves elemzése alapján olyan előítéletek fogalmazódtak meg néhány európai fővárosban, ami késleltette a csatlakozási tárgyalások beindítását, és ez végül is odáig jutott, hogy Horvátországnak elég hosszú időt kellett várni, amíg ebbe az állapotba, a csatlakozás pillanatáig eljutott. De nem adták fel, és ez bizonyítja, hogy ha egy igaz ügyért harcol valaki, akkor az igaz ügyért kifejtett tevékenység és harc előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Nagyon sok minden elhangzott itt, érvek, érvrendszerek, hogy miért fontos nekünk, miért fontos Közép-Európának meg egész Európának Horvátország csatlakozása, és egy hihetetlen nagy, gazdag tárház lenne arról beszélni, hogy mi kapcsolja össze a horvátokat és a magyarokat a történelem folyamán. Én ezt csak egy nagyon híres, világhírű horvát író, Miroslav Krleža szavaival, egy többszörösen összetett mondattal szeretném jellemezni; annak a Miroslav Krležának, akinek végre tavaly szobrot is emeltünk a Ludovika előtti téren.

Krleža a következőt mondta: Magyarok és horvátok között a történelem során oly sok probléma adódott, hogy erről könyveket lehetne írni. De: magyarok és horvátok között a történelem során oly sok minden kapcsolja össze a két népet, a két nemzetet, hogy erről egy egész könyvtárnyi anyag szól.

Nos, ehhez a könyvtárnyi anyaghoz tett hozzá néhány kötetet az Antall-kormány, az első és a második Orbán-kormány. Meg kell említenem Antall József nevét, mert Antall József neve szimbólum a magyar-horvát kapcsolatok tekintetében, ugyanis Zágrábban 1999-ben utcát neveztek el róla, 2002-ben pedig szobrot állítottak neki ebben az utcában.

Ezt azért emelem csak ki, mert Antall József személyén keresztül az egész horvát nép, az egész horvát nemzet kifejezésre juttatta szimpátiáját, barátságát Magyarország irányába. Ugyanis az utcát a konzervatív-kereszténydemokrata kormányzat kezdeményezésére hozták létre vagy nevezték el, a szobrot viszont a szocialista városvezetés állította fel Zágrábban, vagyis a teljes politikai paletta, a teljes horvát nép képviseletében kifejtette az együttműködésre és a barátságra vonatkozóan Antall József szobrának fölállításával és az utca elnevezésével.

Kedves Képviselőtársaim! 816 évig együtt éltünk a horvátokkal perszonális unióban, egy olyan perszonális unióban, amely párját ritkítja, nincs még egy ilyen a világtörténelemben. Ehhez hasonló kapcsolat csak a magyar-lengyel kapcsolat lehet, de ott nem egy perszonális unióban éltünk, hanem egymás mellett. Tehát kitüntetett szerepük van a magyar-horvát és a magyar-lengyel kapcsolatoknak mind a mai napig.

Most, közel egy évszázados különélés után megadja a sors, hogy megint egy közös unióban legyünk: az Európai Unióban. Ehhez kívánok sok sikert horvát barátainknak, és kérem önöket, kedves képviselőtársaim, hogy igen szavazatukkal járuljanak hozzá a csatlakozáshoz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Módosítás: ( 2012. június 11. hétfő, 10:31 )

– Napirend előtti felszólalás –

Köszönöm a szót, Elnök  úr! Tisztelt Ház!

Május 8-án megalakult a Nemzeti Összetartozás Bizottság Autonómia Albizottsága, paritásos alapon, négy kormánypárti, három ellenzéki és egy független képviselővel. Ezt a lépést alapvető nemzetpolitikai okok indokolták. Mára ugyanis nyilvánvalóvá vált minden határon túli magyar politikai szervezet számára, hogy az elszakított területeken élő nemzetrészek megmaradásának és fejlődésének egyetlen garanciája a tényleges és teljes körű autonómia biztosítása. Ez az állítás két szempontból is igazolható. Hivatalos statisztikák alapján, a trianoni békediktátum óta eltelt kilenc évtized alatt az elcsatolt területeken élő magyar nemzetrészek számaránya a teljes lakossághoz viszonyítva a

                       Felvidéken 30 %-ról 10 %-ra,

                       Kárpátalján 31 %-ról 12 %-ra,

                       Erdélyben 32 %-ról 20 %-ra,

                       Délvidéken 28 %-ról 14 %-ra csökkent.

A húsz-huszonkét  évvel ezelőtti rendszerváltozások, a parlamentáris demokrácia bevezetése és a transzatlanti integráció  kiterjesztése térségünkre, nem hozott változást. 1991 és 2001 között több mint 300 ezerrel csökkent az elcsatolt területeken élő magyarok száma. A harmadik évezred első évtizede sem hozott változást, ez a tendencia folytatódott, a pontos adatok még nem ismeretesek.

A fenti állítás másik igazolásául a szomszédos országok elmúlt években folytatott kisebbségpolitikájának elemzése szolgál. Példaként nézzük meg, mi történt a közelmúltban Romániában. Általánosságban megállapítható, a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában, olcsó ígérgetésekkel, koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból, jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösség felé. Amint nincs rájuk szükség, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Bármennyire igyekeznek sokan szőnyeg alá söpörni, létezik „megoldatlan magyar kérdés”  Európában. A Lajtától nyugatra és a Kárpátoktól északra, számos helyen megoldották az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét személyi elvű, kulturális vagy területi autonómia biztosításával. Világossá kell tenni, hogy az őshonos magyar nemzeti közösségeknek is alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódállamokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázadokon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kultúrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol ma élnek. Joguk van nemzeti identitásuk megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni.

E felismerés hozta létre 2005-ben Tőkés László vezetésével a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsot, melynek munkájában ma már valamennyi számottevő  határon túli magyar politikai szervezet részt vesz. A Tanács 2011. március elsején Brüsszelben tartott ülésén három mondatos zárónyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat megállapítja, hogy a mai Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek fennmaradásának és fejlődésének egyedüli garanciája a tényleges és teljes autonómia biztosítása:

            –        kijelenti, minden törvényes eszközt felhasználnak, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt szerezzenek,

            –       leszögezi, hogy a magyar kérdés ilyen megoldása Európa stabilitása szempontjából elengedhetetlen.

A Kárpát-medencében tehát létrejött a politikai akarat a nemzeti autonómia megteremtésére. Különböző, részben érthető, okok miatt azonban nem mindenhol van ehhez bátorság, kellő elszántság. Nincs megfelelő nemzetközi támogatottság sem. Mindez azonban megteremthető. Ha meg akarjuk őrizni nemzeti létünket, meg is kell teremteni. A mai magyar kormányban megvan a szándék ennek megvalósításához. A Magyar Országgyűlésnek is, a 2010-es kitűnő nemzetpolitikai kezdet után, hozzá kell járulnia ehhez a munkához. Ennek motorja kíván lenni az Autonómia Albizottság. Munkánk támogatásához, pártállástól függetlenül, kérem valamennyi képviselőtársam támogatását!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Módosítás: ( 2012. június 11. hétfő, 12:37 )